Reggeli ébredés
2016.09.01. 16:36, MariaLukacs
Ez a délelőtt ragyogott akár a gyémánt.
Ablakom kitárva, mint a zuhatag
ragyogott, áradt szét a fény szobámba.
Fény korbácsolta a falakat
s visszaverődve a tárgyakon is szétáradt
magam is érezve annak melegét.
Mintha millió nyílvessző lövellné sugarát,
a fény melege lerohant, rám zuhant,
fürdette, cirógatta testem.
Szemem lehunytam elvakulva ettől a rohamtól.
Magam ura voltam, senki nem zavart
nem kellett munkába sietni, az örökös
nyüzsgés zaját hallgatni, nem terhelte tudatom.
Kiláttam az utcára, a közeli hegyekre
nyugtatóan hatott agyamnak a bársonyos zöld
az erdő, a hegyoldal. Szememmel öleltem át
a belátható tájat, és csodálhattam a vasárnapi
csendben, mint énekelnek a madarak, szerelmüknek.
Jól esett ez az édes lustaság, élvezhettem
a nyári napfény reggeli melegét.